Gomndoltam ha már úgyis van blogom megosztom veletek a macskák történetét. Az egész körübelül két éve kazdődött amikor először láttam az
Elrabolva című filmet.
Aznap este lépteket hallottam a szobámban. Először azt hittem, hogy az anyukám vagy az apukám, de pár pillanat elteltével még mindig nem történt semmi. Nem motoszkáltak úgy mint ahogy a szülők szoktak éjszaka. Nem adtak puszit és nem is keltettek fel. Akkor megijedtem. Úr isten jöttek, hogy elraboljanak. Nagy ijedtemben kinyitottam a szemem. Egy macska nézet farkas szemet velem az ágyam végéből (épp a lábamon állt). Ezt egy ordítás követte volna, ha nem ment volna el a hangom az ijedtségtől. Minden esetre a macska így is vette a lapot és kirohant a szobámból le a lépcsőn ki a hátsóajtón, amit nyitva hagytunk. Szerintem a szüleim azóta se hiszik el, hogy tényleg volt ott egy macska.
Nos ma hajnalban pontosan 03.21 (megnéztem az órámat) keltem fel arra, hogy az anyukám és a tesóm lent a Konyhában beszélgetnek. Először nem akartam felkelni mert ugyan minek, de aztán jött a tesóm felébreszteni.
- Tündi, bocsi, hogy felkeltelek de egy macska jött be az egyik tetőablakon már legalább tíz perce hajkurászom, de most megszökött. Nézzük meg nem -e a te szobádban bújt el véletlenül. Tehát felkeltem és mind a hárman nekiálltunk macskát keresni. Persze nem találtuk meg. Addigra már biztos lelépett.
Mondanom se kell ilyenkor úgy érzem magam mint akinek a rém álma vált valóra. És bár az eset nem hagy bennem maradandó nyomokat attól még nagyon fura.
